Pag-sziget
PAG az Észak-Dalmát szigetcsoporthoz tartozó sziget, a harmadik legnagyobb a Kvarner-öbölben;, amely a Kvarneric és a Velebit-csatorna között húzódik északnyugat-délkeleti irányban. Alapterülete 284,5 négyzetkilométer (körülbelül 60 km hosszú, szélessége 2-10 km közötti), népessége 7969 fő. A sziget délnyugati partja alacsonyan fekszik, míg az északnyugati magas és meredek: itt található a Pag-öböl (a hatalmas Caska-öböllel együtt) és a Stara Novalja-öböl; a sziget délkeleti részén pedig három földfok is található. A sziget éghajlata mediterrán. A szigeten nincs egyetlen felszíni vízfolyás sem, de Metajna, Novalja, Povljane és Pag közelében természetes források találhatók. A sziget nagy része sziklás, míg kisebb területeket mediterrán bozót borít. A sziget délkeleti oldalán karsztos eredetű tavak helyezkednek el, mint például a Velo Blato és a Malo Blato tavak. A sziget legmagasabb pontja a Sveti Vid (St. Vitus csúcs, 348 m).
A helyiek bort (zutica) készítenek és zöldséget, gyümölcsöt termesztenek a völgyekben és a földeken (Novaljsko, Kolansko, Povljansko, Vlasicko és Dinjisko), míg a Lun félszigeten (20x2 km) olajligetek találhatóak. A sziget lakosai ezen kívül birkatenyésztéssel (pagi sajt, gyapjú), valamint bortermeléssel foglalkoznak. A sziget nagyobb települései autóúton megközelíthetők, 1968-ban pedig építettek egy 300 méter hosszú hidat (ennek a tenger felett átívelő része 195 méter), amely a főúttal áthalad Cape Fortica, Razanac és Posedarja helységeken. Prizna és Zigljen között kompösszeköttetés biztosított. Több fontosabb kikötő és jachtkikötő található itt, például Stara Novalja, Pag, Caska, Metajna, Dinjiska, Stara Povljana, Nova Povljana, Kosljun, Simuni, Mandre, Novalja és Tovarnele.
Pag szigetét régen egy illír törzs, a liburnok lakták (hozzájuk köthetők egy erőd romjai és egy temetkezőhely maradványai Kolan mellett, Mihoviljében, Novalja közelében, Daborban és Vidasov Kantban), valamint a Kosljun és Simun közötti mezőkön található, bronzkorból származó halomsírok. Legkésőbb az I. század elején a rómaiak létrehoztak egy erődrendszert, hogy megvédjék magukat az illír törzsektől: a nagyobb Cissa várát (Caska), a Novalia kikötői erődöt (Novalja) és több kisebb erődöt: Kosljun várát, amely a Novaljsko mező fölött magasodik, és Svetojasnica várát a Zaglava karszttóba nyúló földnyelven. Eltekintve az erődöktől, találhatunk itt több nagyobb (Pagus) és kisebb római települést (egy város romjai Tovarnele-ben, Lun közelében, Brbonovica és Lesandrovica mezőin, stb).
A horvátok már korán benépesítették a szigetet; a lakosság számát tekintve a legjelentősebb település Kesa volt (a mai Novalja területén található). IV. Krešimir király 1071-ben a sziget északi részét az egyháznak ajándékozta Rabon; a sziget déli része Zadar fennhatósága alá került. A középkorban Pag gyakran szolgált Rab sziget lakossága és a zadariak közötti összecsapások színhelyéül. A XII. század végén, Kesa elbukását követően, Pag óvárosa vette át az irányítást a sziget fölött. 1409 és 1797 között Pag szigetét a Velencei Köztársaság irányította, ezután hasonló sorsra jutott, mint Horvátország többi része, a Habsburg Birodalom uralma alá került. Miután 1941-ben a német-olasz csapatok elfoglalták, először olasz, aztán német fennhatóság alá került. 1945-ben a szigetet végül Horvátországhoz csatolták.
A régi népi hagyományokat sikerült legalább részben megőrizni: dallamokat (ugyanaz a dallam ismétlődik, ezt az éneklési típust úgy ismerik, hogy na kanat), hősi és szerelmes dalokat, a hagyományos táncokat (po starinski, po paski, Pag gyűrűje) Pag városában, és Novaljában is (po naski). A szigeten hagyományos a csipkekészítés (1906-ban csipkekészítő iskolát alapítottak), Novalja városában pedig a horgolás.
Az időjárási viszonyoktól függetlenül az idelátogató turisták a Pag-hídon érhetik el a szigetet, amely a szárazföldön található Cape Osjak-ot (Miletici mellett) és a szigeten található Cape Fortica-t köti össze (Miskovici mellett), utóbbi 20 km-re helyezkedik el Pag városától, a sziget központjától. Télen a Velebit hegy felől fújó bora szél akadályozhatja a kompközlekedést.
A helyiek bort (zutica) készítenek és zöldséget, gyümölcsöt termesztenek a völgyekben és a földeken (Novaljsko, Kolansko, Povljansko, Vlasicko és Dinjisko), míg a Lun félszigeten (20x2 km) olajligetek találhatóak. A sziget lakosai ezen kívül birkatenyésztéssel (pagi sajt, gyapjú), valamint bortermeléssel foglalkoznak. A sziget nagyobb települései autóúton megközelíthetők, 1968-ban pedig építettek egy 300 méter hosszú hidat (ennek a tenger felett átívelő része 195 méter), amely a főúttal áthalad Cape Fortica, Razanac és Posedarja helységeken. Prizna és Zigljen között kompösszeköttetés biztosított. Több fontosabb kikötő és jachtkikötő található itt, például Stara Novalja, Pag, Caska, Metajna, Dinjiska, Stara Povljana, Nova Povljana, Kosljun, Simuni, Mandre, Novalja és Tovarnele.
Pag szigetét régen egy illír törzs, a liburnok lakták (hozzájuk köthetők egy erőd romjai és egy temetkezőhely maradványai Kolan mellett, Mihoviljében, Novalja közelében, Daborban és Vidasov Kantban), valamint a Kosljun és Simun közötti mezőkön található, bronzkorból származó halomsírok. Legkésőbb az I. század elején a rómaiak létrehoztak egy erődrendszert, hogy megvédjék magukat az illír törzsektől: a nagyobb Cissa várát (Caska), a Novalia kikötői erődöt (Novalja) és több kisebb erődöt: Kosljun várát, amely a Novaljsko mező fölött magasodik, és Svetojasnica várát a Zaglava karszttóba nyúló földnyelven. Eltekintve az erődöktől, találhatunk itt több nagyobb (Pagus) és kisebb római települést (egy város romjai Tovarnele-ben, Lun közelében, Brbonovica és Lesandrovica mezőin, stb).
A horvátok már korán benépesítették a szigetet; a lakosság számát tekintve a legjelentősebb település Kesa volt (a mai Novalja területén található). IV. Krešimir király 1071-ben a sziget északi részét az egyháznak ajándékozta Rabon; a sziget déli része Zadar fennhatósága alá került. A középkorban Pag gyakran szolgált Rab sziget lakossága és a zadariak közötti összecsapások színhelyéül. A XII. század végén, Kesa elbukását követően, Pag óvárosa vette át az irányítást a sziget fölött. 1409 és 1797 között Pag szigetét a Velencei Köztársaság irányította, ezután hasonló sorsra jutott, mint Horvátország többi része, a Habsburg Birodalom uralma alá került. Miután 1941-ben a német-olasz csapatok elfoglalták, először olasz, aztán német fennhatóság alá került. 1945-ben a szigetet végül Horvátországhoz csatolták.
A régi népi hagyományokat sikerült legalább részben megőrizni: dallamokat (ugyanaz a dallam ismétlődik, ezt az éneklési típust úgy ismerik, hogy na kanat), hősi és szerelmes dalokat, a hagyományos táncokat (po starinski, po paski, Pag gyűrűje) Pag városában, és Novaljában is (po naski). A szigeten hagyományos a csipkekészítés (1906-ban csipkekészítő iskolát alapítottak), Novalja városában pedig a horgolás.
Az időjárási viszonyoktól függetlenül az idelátogató turisták a Pag-hídon érhetik el a szigetet, amely a szárazföldön található Cape Osjak-ot (Miletici mellett) és a szigeten található Cape Fortica-t köti össze (Miskovici mellett), utóbbi 20 km-re helyezkedik el Pag városától, a sziget központjától. Télen a Velebit hegy felől fújó bora szél akadályozhatja a kompközlekedést.
