Brela

Hat kilométernyi természetes homokos strand, egy kis turista üdülőhely a Makarska Riviérán.

Brela egy kis turista üdülőhely a Makarska Riviérán, amely kristálytiszta tengert ígér valamint természetes homokos strandokat hat kilométer hosszan, a sűrű fenyőerdő illatát és szépségét (nagy részben természeti park), sok-sok gyalogos zónát a part menti sétálóövezettől a régi tanyákig, melyek a régi dalmát építészet büszkeségei és lankás utat a Biokovo hegy csúcsaiig.

Történelem

Bíborbanszületett Konstantin (latinosan Porphyrogennétos) Berulia nevű települését, pontosabban Brelo-t sok író több hellyel azonosította: a mai Brela Gornja, Vrulja, Verulja településekkel, a Szent Nicola templomhoz közel (a mezőn, a déli részen), vagy egy kis faluként a tengerparthoz közeli emelkedőn, Vrulja falu közelében.

A hely elnevezése a forrásvízből ered, a horvát vrilo vagy vrelo szavakból, illetve a vrulja kifejezésből, ami a tengerfelszín alatti forrásokra utal. Vrelo olyan forrás, ami a szárazföldön ered, a vrulja pedig tenger alatti forrást jelent. Vrulja annak a névtelen folyónak a forrása, ami a Biokovo-hegységből ered és mintegy 20 méterrel a víz felszíne alatt ömlik a tengerbe. Emellett a fő és legerősebb forrás mellett van még néhány kisebb és gyengébb is, amely a tengervízzel keveredik.

Beroyllia a hely legrégebbi írásos történelmi és kulturális említése, amely Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak köszönhető (körülbelül 950-ből), aki a helyet görög nyelven A birodalom kormányzásáról című művében említi a neretvai Pagania hercegség négy erődítmény-városa egyikeként. Az akkori Brela települést Makar, Zaostrog és Gradac településekkel együtt a régi Pagania négy lakott erődítményeként írják le.

1315-ben Brela lakosait Šubić György horvát herceg az egyik Klisben kelt oklevelében a latin Brolanenses szóval írja le.

A XVI. század végén külföldi forrásokban már egyértelműen megkülönböztetik Brehlia superior et inferior azaz Felső- és Alsóbrela néven, majd a XVII. század végén Brehgli Dolgni és Brehgli Gorgni néven, azaz Gornja Brelát a hegy mögött a szárazföldön, illetve Donja Brelát a tengerparton.

A horvát nyelvben a Brela kifejezést első alkalommal - amennyire tudjuk - Nikola Ursić atya végrendeletében jegyezték le 1694-ben. 1993-ban Brela önálló község lett.

Brela lakosai a századfordulón ünnepelték írott történelmük 1050. évfordulóját.

Fontos megemlíteni:
1969-ben Brelában egy istálló szemöldökfájába építve fedezték fel Silvan istenség domborművét (az istálló tulajdonosa Srećko Filipović volt). Silvan (Silvanus) a pásztorok istene volt, a régi dalmata törzsek egyik legfontosabb és a leginkább csodált istensége, társa pedig Thana istennő volt. Silvan volt felelős az állatok és a csorda egészségéért és szaporodásáért. A dombormű alsó része hiányzik, a mű jobb oldali része, valamint a szélei is. A megmaradt felső részen nincsenek részletek, a test alapvető formája pedig szabálytalan és torz. A karok kiterjesztettek: a bal kézben egy pásztor rúd látható (pedum), a jobb kézben lévő faragás pedig egy négyszög alakú plasztikus felület fogantyúval (lapát). A dombormű ma Zvonimir Filipović magángyűjteményének a része.