Poreč
Poreč városát egy kis, szabályos félszigeten alapították, jóval azelőtt, hogy az illír népcsoporthoz tartozó isztriai törzs megérkezett volna. Az ókori városközpont most ezen a kis félszigeten található. Miután az isztriaiak megérkeztek, lefektették a jelenlegi város alapjait, és a természetes védelmet nyújtó öbölnek köszönhetően lehetőség nyílt egy kikötőközpont kiépítésére, így Poreč zavartalanul fejlődhetett tovább. Az ókori görög történészek és földrajztudósok fennmaradt feljegyzései már az időszámítás előtti negyedik-hatodik században említenek egy kis halászfalut, régészeti kutatások pedig feltárták az akkor élt emberek otthonait.
A Kr. e. II. században a rómaiak hoztak létre egy települést itt, amely idővel katonai erőddé alakult át természetes öblének köszönhetően. Az utcákat mértanilag szabályosan alakították ki. Cardo Maximus és Decumanus nevű főutcáival, valamint a központban található Fórummal Poreč városa egészen napjainkig megőrizte ezt a jellegét. Az első század első felében városi rangra emelték, és a Colonia Iulia Parentium nevet kapta.
A harmadik században, a római fennhatóság alatt Poreč első püspöke, Mór püspök a keresztényüldözések áldozatául esett. Miután kegyetlen vértanúhalált halt, a püspököt szentté avatták, és a város védőszentjévé nyilvánították.
Onnantól kezdve, egészen napjainkig Poreč városának sikerült megőriznie egyházmegyei státuszát. A negyedik században korakeresztény székesegyházat építettek fel azon a helyen, ahol Mór püspök vértanúhalált halt. Száz évvel később felújították, majd a hatodik században Eufrazius püspök elrendelte egy bazilika felépítését - ez a bazilika mára híressé vált és igazi építészeti kincsként tartják számon. 1998 óta az Unesco Világörökségének részét képezi.
A VII. században szláv népcsoportok telepedtek le az Isztriai félszigeten, Poreč városában és környékén. A városnak már a XII. században volt önkormányzata, az első városi szobrot pedig 1250-ben emelték. Poreč területén leghosszabb ideig a Velencei Köztársaság volt hatalmon, amely körülbelül 500 évig kormányzott. Velence bukása után osztrák fennhatóság alá került, majd röviddel ezután Napóleon hadjáratát követően 1805-ben francia közigazgatási egység lett. 1815-től 1918-ig Poreč ismét a Habsburg Birodalom uralma alá került. A város nagyobb hírnévre tett szert, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia Isztria fővárosának tette meg, így a regionális önkormányzat székhelyévé vált, helyet adva az isztriai parlamentnek.
Egészen a XX. század közepéig rengeteg kormány, monarchia és állam váltott gazdát. Uralkodtak itt a keleti gótok, a Frank Birodalom, az Aquileia Pátriárkák, a Velencei Köztársaság, Ausztria, a Napóleon által uralt Illíria és az Olasz Királyság. 1943-ban Poreč városát és az Isztriai félsziget többi részét az akkori Jugoszlávia tagállamához, Horvátországhoz csatolták, ami 1990-ben önálló állammá vált.
Poreč történelmi öröksége
Poreč gazdagsága történelmi örökségében rejlik, amely évszázadokra nyúlik vissza. A felbecsülhetetlen értékű városközpont egy tengerbe nyúló kis félszigeten található. Alapjai a Római Birodalom idején épültek, és azóta is sikerült megőriznie az utcák szimmetrikus elrendezését, a Decumanus utcával és a rá merőleges Cardo utcával együtt.
Az ugyancsak felbecsülhetetlen értékű Euphrasius-bazilika, amelyet a hatodik században építettek, szerepel az UNESCO Világörökség listáján: a szervezet, amely a világörökség megmentéséért dolgozik, 1997-ben vette védelme alá ezt a területet. A Poreč egykori városfalain belül lévő ősi templomromokról is gondoskodnak, amelyek a legrégebbi tér, a Malafor közelében találhatók.
A régi városi műemlékek gazdag kincsestára a XII. századból származó, úgynevezett Romaneszk ház, a XV. században épített Két Szent Háza, valamint az Isztriai Parlament barokk stílusú belső részei. Ahogy a város lassan túlnőtt a városfalakon, középkori templomokat emeltek, majd a 18. században a Slobode téren (Szabadság tér) felépítették az Angyalok Királynője templomot.
A Kr. e. II. században a rómaiak hoztak létre egy települést itt, amely idővel katonai erőddé alakult át természetes öblének köszönhetően. Az utcákat mértanilag szabályosan alakították ki. Cardo Maximus és Decumanus nevű főutcáival, valamint a központban található Fórummal Poreč városa egészen napjainkig megőrizte ezt a jellegét. Az első század első felében városi rangra emelték, és a Colonia Iulia Parentium nevet kapta.
A harmadik században, a római fennhatóság alatt Poreč első püspöke, Mór püspök a keresztényüldözések áldozatául esett. Miután kegyetlen vértanúhalált halt, a püspököt szentté avatták, és a város védőszentjévé nyilvánították.
Onnantól kezdve, egészen napjainkig Poreč városának sikerült megőriznie egyházmegyei státuszát. A negyedik században korakeresztény székesegyházat építettek fel azon a helyen, ahol Mór püspök vértanúhalált halt. Száz évvel később felújították, majd a hatodik században Eufrazius püspök elrendelte egy bazilika felépítését - ez a bazilika mára híressé vált és igazi építészeti kincsként tartják számon. 1998 óta az Unesco Világörökségének részét képezi.
A VII. században szláv népcsoportok telepedtek le az Isztriai félszigeten, Poreč városában és környékén. A városnak már a XII. században volt önkormányzata, az első városi szobrot pedig 1250-ben emelték. Poreč területén leghosszabb ideig a Velencei Köztársaság volt hatalmon, amely körülbelül 500 évig kormányzott. Velence bukása után osztrák fennhatóság alá került, majd röviddel ezután Napóleon hadjáratát követően 1805-ben francia közigazgatási egység lett. 1815-től 1918-ig Poreč ismét a Habsburg Birodalom uralma alá került. A város nagyobb hírnévre tett szert, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia Isztria fővárosának tette meg, így a regionális önkormányzat székhelyévé vált, helyet adva az isztriai parlamentnek.
Egészen a XX. század közepéig rengeteg kormány, monarchia és állam váltott gazdát. Uralkodtak itt a keleti gótok, a Frank Birodalom, az Aquileia Pátriárkák, a Velencei Köztársaság, Ausztria, a Napóleon által uralt Illíria és az Olasz Királyság. 1943-ban Poreč városát és az Isztriai félsziget többi részét az akkori Jugoszlávia tagállamához, Horvátországhoz csatolták, ami 1990-ben önálló állammá vált.
Poreč történelmi öröksége
Poreč gazdagsága történelmi örökségében rejlik, amely évszázadokra nyúlik vissza. A felbecsülhetetlen értékű városközpont egy tengerbe nyúló kis félszigeten található. Alapjai a Római Birodalom idején épültek, és azóta is sikerült megőriznie az utcák szimmetrikus elrendezését, a Decumanus utcával és a rá merőleges Cardo utcával együtt.
Az ugyancsak felbecsülhetetlen értékű Euphrasius-bazilika, amelyet a hatodik században építettek, szerepel az UNESCO Világörökség listáján: a szervezet, amely a világörökség megmentéséért dolgozik, 1997-ben vette védelme alá ezt a területet. A Poreč egykori városfalain belül lévő ősi templomromokról is gondoskodnak, amelyek a legrégebbi tér, a Malafor közelében találhatók.
A régi városi műemlékek gazdag kincsestára a XII. századból származó, úgynevezett Romaneszk ház, a XV. században épített Két Szent Háza, valamint az Isztriai Parlament barokk stílusú belső részei. Ahogy a város lassan túlnőtt a városfalakon, középkori templomokat emeltek, majd a 18. században a Slobode téren (Szabadság tér) felépítették az Angyalok Királynője templomot.
