Trogir

Trogir, történelmi város és kikötő az Adria partján, hajógyártás, Közép-Dalmácia, Horvátország

Trogir egy történelmi város és kikötő az Adria partján Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, 10818 lakossal (2011-es adat), a teljes kiterjedt település lakossága viszont 13260 fő (2011-ben). Trogir történelmi városa egy kis szigeten fekszik, a horvát szárazföld és Čiovo-sziget között. Split városától 27 km-re (17 mérföld) nyugatra található.

Trogir történelmi központja 1997-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

TÖRTÉNELEM:
Tragurion települést az időszámításunk előtti harmadik században görög telepesek alapították Vis szigetén, és a római időkig nagy kikötővé fejlődött. Neve a görög tragos (bakkecske) szóból ered. A szomszédos Bua-sziget neve hasonlóképpen görög eredetű, a voua (marhacsorda) kifejezésből származik. Salona hirtelen fellendülése csökkentette Trogir fontosságát. Az elpusztult Salona polgárai a szláv vándorlás idején Trogirba menekültek. A IX. századtól Trogir folyamatosan a horvát uralkodók adófizetője volt. A XI. században megalapították a trogiri egyházmegyét, amely 1828-ban megszűnt (ma a Split-Makarska római katolikus érsekség része). 1107-ben a város oklevelet kapott Könyves Kálmán magyar-horvát királytól, amely Trogirt szabad királyi város rangjára emelte.

1123-ban Trogirt megtámadták a szaracénok és majdnem teljesen el is pusztították a várost. Trogir azonban rövid időn belül talpra állt, és a XII-XIII. században erőteljes gazdasági fellendülésnek indult. 1242-ben IV. Béla a tatárok elől menekülve itt talált menedéket. A XIII-XIV. században Trogir polgárai leggyakrabban a Šubić család tagjai közül választották főhercegeiket; a trogiri székesegyházban található, a horvátok címerpajzsának nevezett síremlék felirata szerint III. Mladen (1348) volt az egyik legkiválóbb Šubić. Dalmáciában a várost Tragur néven ismerték.

A Genova és Velence között kitört chioggiai háborút követően 1381. március 14-én Chioggia szövetséget kötött Zadarral és Trogirral Velence ellen, végül Chioggia 1412-ben védettebb lett Velencétől, mivel akkoriban Šibenik lett a fő vámhivatal és a só fogyasztók hivatalának székhelye, a sókereskedelem monopóliumával Chioggiában és az egész Adriai-tengeren. 1420-ban megkezdődött a hosszú ideig tartó velencei uralom. Körülbelül 1650-ban Trogirban az ókori római szerző, Petronius Satyricon c. művének egy kéziratára bukkantak, benne a Trimalchio vacsorája (Cena Trimalchionis) című résszel, amely a Satyricon leghosszabb fennmaradt része és ezáltal a római irodalom egyik jelentős felfedezése.

Velence 1797-es bukását követően Trogir a Habsburg Birodalom részévé vált, amely 1918-ig uralkodott a város felett - az 1806 és 1814 közötti francia megszállást kivéve. Az I. világháború után Trogir Horvátországgal együtt a Szlovén-horvát-szerb állam, majd ezt követően a Jugoszláv Királyság része lett. Ebben az időszakban az olasz származású polgárokat, akik 1918-ig az uralkodó osztályt képezték és majdnem a lakosság felét tették ki, Olaszországba kényszerítették. Trogirt a második világháború idején elfoglalta Olaszország, de 1944-ben a város felszabadult. Azután a második Jugoszláviához tartozott, majd 1991-től Horvátországhoz.

FŐBB LÁTNIVALÓK:
Trogir 2300 évnyi folyamatos városi hagyománnyal rendelkezik. Kultúrája az ókori görögök, majd a rómaiak és a velenceiek hatására alakult ki. Trogirban nagyon sok palota, templom és torony található, valamint egy erőd egy kis szigeten. 1997-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. A szigetre épült település ortogonális utcaterve a hellenisztikus időkre nyúlik vissza, amelyet az egymást követő uralkodók számos nagyszerű köz-és lakóépülettel illetve erődítménnyel bővítettek. A gyönyörű román stílusú templomok a velencei időszakban kiváló reneszánsz és barokk épületekkel egészültek ki. - olvasható az UNESCO jelentésében.

Trogir a legjobb állapotban fennmaradt román-gótikus komplexum nemcsak az Adrián, de egész Közép-Európában is. Trogir fallal körülvett középkori magjának része egy jó állapotban fennmaradt vár és torony, valamint számos román, gótikus, reneszánsz és barokk időkből származó lakóépület és palota. Trogir leggrandiózusabb épülete a Szent Lőrinc székesegyház, amelynek nyugati főkapuja Radovan mester egyik remekműve és a román-gótikus stílus legjelentősebb horvátországi alkotása.

A legfontosabb helyszínek a következők:
- A történelmi városmag, mintegy 10 templommal és számos XIII. századi épülettel.
- A városkapu (XVII. század) és a városfalak (XV. század).
- A Kamerlengo-erőd (XV. század).
- A hercegi palota (XIII. század).
- A székesegyház (XIII. század) Radovan mester főkapujával, ennek a horvát művésznek az egyedülálló munkájával.
- A nagy és kis Cipiko paloták a XV. századból.
- A városi loggia a XV. századból.