UNESCO VILÁGÖRÖKSÉG
Az UNESCO Világörökségi listáján 18, az emberiség közös örökségét képező, különleges jelentőségű horvát helyszín szerepel. Közülük 7 kulturális-történelmi emlék illetve természeti szépség, 11 pedig szellemi kulturális érték, mégpedig szokások, rituálék, fesztiválok, művészeti előadások, valamint a hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tudás, készség és művészet.
Horvátország az UNESCO Világörökségi Listájának élén található, így amikor vakációját az Adrián tölti, ne felejtsen el meglátogatni néhányat ezek közül a kincsek közül!
A Diokleciánusz Palota és a középkori Split - Diokleciánusz római császár keresztény székesegyházzá átalakított egykori mauzóleuma harmonikus egészet alkot a középkori épületekkel az ókori nyáripalota-komplexum falain belül. A császári palota a késő-ókori építészet egyik legjelentősebb műalkotásának számít nem csupán egyes eredeti részeinek és az építmény egészének megőrzött állapota okán, de a korai keresztény-, bizánci- és kora középkori művészet előhírnökeinek tekinthető számos egyedülálló építészeti forma miatt is. A katedrális a középkorban, az ókori mauzóleum építőanyagának felhasználásával épült. A római falak között harmonikus egységet alkotnak a tizenkettedik- és tizenharmadik századi román stílusú templomok, a középkori erődök és a gótikus, reneszánsz és barokk paloták.
Szent Jakab-katedrális, Šibenik - a teljes egészében kőből, kötőanyag nélkül épített šibeniki katedrális jól példázza a XV-XVI. század építészetét. A katedrális, ami 105 éven keresztül épült, a reneszánsz építészet egyedülálló példájának számít a külső apszison sorakozó 71, emberfejet formáló kőfaragásnak köszönhetően. Az 1431 és 1535 között épült Szent Jakab-katedrális a műemléki művészet területén a XV. és XVI. században az Észak-Itália, Dalmácia és Toszkána között végbement fontos kölcsönhatásokról tanúskodik. A három építőmester - Francesco di Giacomo, Juraj Dalmatinac és Nikola Firentinac - egy teljes egészében kőből készült szerkezetet fejlesztett ki, egyedülálló technikát használva a katedrális kupolájának megépítéséhez. Az eredmény egy harmonikus belső elrendezésű, teljes egészében kőből emelt építmény, ami a katedrálison belül abszolút összhangot sugároz.
Plitvicei Tavak Nemzeti Park, 16 vízesésével a legismertebb karsztképződmény Horvátországban, amelyet Európa egyik legszebb természeti képződményének tartanak. Plitvice szépsége és különleges vonzereje a mésztufának és a mésztufát képző növényeknek köszönhető. A mésztufa képződéssel és a folyó medrének formálódásával jött létre a 16 tóból álló, kivételes természeti egységet alkotó Plitvicei tórendszer, melynek sűrű erdeiben medvék, farkasok és sok egyéb ritka állat- és növényfajta is honos.
Trogir Történelmi Óvárosa - Trogir városa megőrizte a középkori erődváros szerkezeti elemeit, melynek jellegzetessége az utcák és terek sajátos elrendezése valamint a jellegzetes vallási és világi épületek, amelyek miatt Trogir felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
Trogir kiváló példája a városi folytonosságnak. A szigetre épült település egymást derékszögben metsző utcái a hellenisztikus korból származnak - a csinosítást a későbbi korok uralkodói is folytatták egyedülálló köz- és lakóépületekkel, illetve erődökkel. Csodálatos római templomait kivételes reneszánsz és barokk épületekkel egészítették ki. A legjelentősebb épület Trogir katedrálisa, melynek nyugatra néző kapuja Radovan mester remekműve és a horvátországi román és gótikus művészet legjelentősebb példája.
Az Euphrasius Bazilika püspöki műemlékegyüttese Poreč történelmi belvárosában - ez az ókeresztény bazilika a kora-bizánci építészet egyik legszebb példája. A bazilika, amely a nevét Euphrasius püspökről kapta, aranyozott mozaikjairól híres. A poreči katedrális-együttes arról az Euphrasius püspökről kapta az Euphrasius Bazilika nevet, aki a VI. század közepén teljes körűen átépíttette, és a világhírű mozaikokkal díszítette a katedrálist. Az Euphrasius által elrendelt átépítés előtt ugyanezen a helyen legkevesebb két kora-keresztény épületegyüttes is volt. Porečben már a 4. században gyökeret vert a kereszténység - a bazilika, az előcsarnok, a keresztelőkápolna, valamint a püspöki palota az egyházi építészet rendkívüli példányai, míg maga a bazilika különleges módon egyesíti magában a klasszikus és a bizánci elemeket. A szentélyt gazdagon díszítő figuratív mozaikok ezen műfaj legjelentősebb alkotásai Európában.
Dubrovnik Óvárosa - Az Adria gyöngyszeme a XIII. századot követően tett szert jelentős hatalomra a Földközi-tenger vidékén. A város a Kelet-Adria horvát partszakaszának déli részén található. A késő-középkorban megtervezett város a Srđ-hegy aljában lévő történelmi központjával az évszázadok során sikeresen megőrizte a városfalak által behatárolt páratlan urbanisztikai egységet, és kiemelt helyet foglal el a városépítészet történetében. Bár az 1667. évi földrengés jelentős pusztítást vitt végbe Dubrovnik épületeiben, a városnak sikerült megőriznie gótikus, reneszánsz és barokk templomait, kolostorait és szökőkútjait.
Stari Grad-i síkság - a legnagyobb termékeny síkság az egész adriai szigetvilágban, melyet még Kr. e. 384-ben geometriai pontossággal szőlő- és olíva ültetvények olyan parcelláira osztottak, amelyek a mai napig gyakorlatilag ugyanúgy megmaradtak. A Stari Grad-i síkság 2008 júliusában felkerült az UNESCO Világörökségek Listájára. A nemzetközi szervezet kiemelte, hogy a Síkság szőlő- és olíva-ültetvényei az első ógörög gyarmatosítók óta gyakorlatilag vajmi keveset változtak és így az ókorban alkalmazott mértani felparcellázás kivételes példáiként maradtak fenn.
Kr. előtt 385 nyarán az Égei-tenger Pharosz szigetének azonos nevű városkájából egy körülbelül száz családból álló csoportot indítottak útnak az ókori görögök által Jón-öbölnek nevezett Adria felé, hogy aztán ott kolóniát alapítsanak. Célpontjuk Hvar szigete volt, régi néven Fiteja, a csoport vezetője pedig Okist volt, kinek többek között az is a feladatai közé tartozott, hogy az új területen a földet igazságosan felossza a telepesek között. A síkság közepén - azon a helyen, ahonnan gyakorlatilag az egész terület belátható - jelölték ki a kiinduló pontot, az ún. omfaloszt. Egy groma nevű egyszerű mérőeszköz segítségével mérték le a síkságot, majd felosztották 1x5-ös stádiumú (ókori görög mértékegység) parcellákra, ami megközelítőleg 180x900 méternek felel meg. A tulajdonosának nevével jelölt határköveket is kihelyeztek, de a szigeteken és a parton élő illírek tetszését ez a földosztás nem nyerte el, ezért Kr. e. 384-ben támadást intéztek a település ellen. A görögök azonban legyőzték az illíreket, és ezzel az ő fennhatóságuk alatt maradhatott a teljes Stari Grad-i síkság, az adriai szigetek legkiterjedtebb termőföldje. A telepesek hamarosan lakó- és melléképületeket kezdtek emelni a síkságon, saját birtokaikon. A fényűző épületek a római korból származnak - mindeddig mint egy 60-nak a maradványait tárták fel.
Napjainkban a Stari Grad-i síkság a Földközi-tenger térségében a legjobb állapotban fennmaradt ókori-görög területegység.
Horvátország az UNESCO Világörökségi Listájának élén található, így amikor vakációját az Adrián tölti, ne felejtsen el meglátogatni néhányat ezek közül a kincsek közül!
A Diokleciánusz Palota és a középkori Split - Diokleciánusz római császár keresztény székesegyházzá átalakított egykori mauzóleuma harmonikus egészet alkot a középkori épületekkel az ókori nyáripalota-komplexum falain belül. A császári palota a késő-ókori építészet egyik legjelentősebb műalkotásának számít nem csupán egyes eredeti részeinek és az építmény egészének megőrzött állapota okán, de a korai keresztény-, bizánci- és kora középkori művészet előhírnökeinek tekinthető számos egyedülálló építészeti forma miatt is. A katedrális a középkorban, az ókori mauzóleum építőanyagának felhasználásával épült. A római falak között harmonikus egységet alkotnak a tizenkettedik- és tizenharmadik századi román stílusú templomok, a középkori erődök és a gótikus, reneszánsz és barokk paloták.
Szent Jakab-katedrális, Šibenik - a teljes egészében kőből, kötőanyag nélkül épített šibeniki katedrális jól példázza a XV-XVI. század építészetét. A katedrális, ami 105 éven keresztül épült, a reneszánsz építészet egyedülálló példájának számít a külső apszison sorakozó 71, emberfejet formáló kőfaragásnak köszönhetően. Az 1431 és 1535 között épült Szent Jakab-katedrális a műemléki művészet területén a XV. és XVI. században az Észak-Itália, Dalmácia és Toszkána között végbement fontos kölcsönhatásokról tanúskodik. A három építőmester - Francesco di Giacomo, Juraj Dalmatinac és Nikola Firentinac - egy teljes egészében kőből készült szerkezetet fejlesztett ki, egyedülálló technikát használva a katedrális kupolájának megépítéséhez. Az eredmény egy harmonikus belső elrendezésű, teljes egészében kőből emelt építmény, ami a katedrálison belül abszolút összhangot sugároz.
Plitvicei Tavak Nemzeti Park, 16 vízesésével a legismertebb karsztképződmény Horvátországban, amelyet Európa egyik legszebb természeti képződményének tartanak. Plitvice szépsége és különleges vonzereje a mésztufának és a mésztufát képző növényeknek köszönhető. A mésztufa képződéssel és a folyó medrének formálódásával jött létre a 16 tóból álló, kivételes természeti egységet alkotó Plitvicei tórendszer, melynek sűrű erdeiben medvék, farkasok és sok egyéb ritka állat- és növényfajta is honos.
Trogir Történelmi Óvárosa - Trogir városa megőrizte a középkori erődváros szerkezeti elemeit, melynek jellegzetessége az utcák és terek sajátos elrendezése valamint a jellegzetes vallási és világi épületek, amelyek miatt Trogir felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
Trogir kiváló példája a városi folytonosságnak. A szigetre épült település egymást derékszögben metsző utcái a hellenisztikus korból származnak - a csinosítást a későbbi korok uralkodói is folytatták egyedülálló köz- és lakóépületekkel, illetve erődökkel. Csodálatos római templomait kivételes reneszánsz és barokk épületekkel egészítették ki. A legjelentősebb épület Trogir katedrálisa, melynek nyugatra néző kapuja Radovan mester remekműve és a horvátországi román és gótikus művészet legjelentősebb példája.
Az Euphrasius Bazilika püspöki műemlékegyüttese Poreč történelmi belvárosában - ez az ókeresztény bazilika a kora-bizánci építészet egyik legszebb példája. A bazilika, amely a nevét Euphrasius püspökről kapta, aranyozott mozaikjairól híres. A poreči katedrális-együttes arról az Euphrasius püspökről kapta az Euphrasius Bazilika nevet, aki a VI. század közepén teljes körűen átépíttette, és a világhírű mozaikokkal díszítette a katedrálist. Az Euphrasius által elrendelt átépítés előtt ugyanezen a helyen legkevesebb két kora-keresztény épületegyüttes is volt. Porečben már a 4. században gyökeret vert a kereszténység - a bazilika, az előcsarnok, a keresztelőkápolna, valamint a püspöki palota az egyházi építészet rendkívüli példányai, míg maga a bazilika különleges módon egyesíti magában a klasszikus és a bizánci elemeket. A szentélyt gazdagon díszítő figuratív mozaikok ezen műfaj legjelentősebb alkotásai Európában.
Dubrovnik Óvárosa - Az Adria gyöngyszeme a XIII. századot követően tett szert jelentős hatalomra a Földközi-tenger vidékén. A város a Kelet-Adria horvát partszakaszának déli részén található. A késő-középkorban megtervezett város a Srđ-hegy aljában lévő történelmi központjával az évszázadok során sikeresen megőrizte a városfalak által behatárolt páratlan urbanisztikai egységet, és kiemelt helyet foglal el a városépítészet történetében. Bár az 1667. évi földrengés jelentős pusztítást vitt végbe Dubrovnik épületeiben, a városnak sikerült megőriznie gótikus, reneszánsz és barokk templomait, kolostorait és szökőkútjait.
Stari Grad-i síkság - a legnagyobb termékeny síkság az egész adriai szigetvilágban, melyet még Kr. e. 384-ben geometriai pontossággal szőlő- és olíva ültetvények olyan parcelláira osztottak, amelyek a mai napig gyakorlatilag ugyanúgy megmaradtak. A Stari Grad-i síkság 2008 júliusában felkerült az UNESCO Világörökségek Listájára. A nemzetközi szervezet kiemelte, hogy a Síkság szőlő- és olíva-ültetvényei az első ógörög gyarmatosítók óta gyakorlatilag vajmi keveset változtak és így az ókorban alkalmazott mértani felparcellázás kivételes példáiként maradtak fenn.
Kr. előtt 385 nyarán az Égei-tenger Pharosz szigetének azonos nevű városkájából egy körülbelül száz családból álló csoportot indítottak útnak az ókori görögök által Jón-öbölnek nevezett Adria felé, hogy aztán ott kolóniát alapítsanak. Célpontjuk Hvar szigete volt, régi néven Fiteja, a csoport vezetője pedig Okist volt, kinek többek között az is a feladatai közé tartozott, hogy az új területen a földet igazságosan felossza a telepesek között. A síkság közepén - azon a helyen, ahonnan gyakorlatilag az egész terület belátható - jelölték ki a kiinduló pontot, az ún. omfaloszt. Egy groma nevű egyszerű mérőeszköz segítségével mérték le a síkságot, majd felosztották 1x5-ös stádiumú (ókori görög mértékegység) parcellákra, ami megközelítőleg 180x900 méternek felel meg. A tulajdonosának nevével jelölt határköveket is kihelyeztek, de a szigeteken és a parton élő illírek tetszését ez a földosztás nem nyerte el, ezért Kr. e. 384-ben támadást intéztek a település ellen. A görögök azonban legyőzték az illíreket, és ezzel az ő fennhatóságuk alatt maradhatott a teljes Stari Grad-i síkság, az adriai szigetek legkiterjedtebb termőföldje. A telepesek hamarosan lakó- és melléképületeket kezdtek emelni a síkságon, saját birtokaikon. A fényűző épületek a római korból származnak - mindeddig mint egy 60-nak a maradványait tárták fel.
Napjainkban a Stari Grad-i síkság a Földközi-tenger térségében a legjobb állapotban fennmaradt ókori-görög területegység.
