Otok Hvar
Hvar az Adriai-tenger leghosszabb és legnaposabb horvát szigete, egyben az egyik legszebb sziget a világon. A közép-dalmáciai szigetcsoport része, területe 299,6 négyzetkilométer (hossza 68,2 km, szélessége max. 10,5 km), lakossága pedig 10648 fő (2011-ben). A sziget Horvátországban közigazgatásilag a dalmáciai Split-Dalmácia megyéhez tartozik.
Bár Hvar a számos sziget alkotta változatos déli horvát szigetvilág része, a sziget már régóta különleges elismerést vívott ki magának, és mind a természeti szépségei, mind pedig a kultúrája miatt megkülönböztető jelentőségű.
Már a kőkorszaktól fogva lakják kellemes klímája, kényelmes kikötői, a növénytermesztésre kiválóan alkalmas termőföldjei, valamint a sziget által nyújtott védelem és építési lehetőségek miatt.
Enyhe éghajlata, valamint a levegőt betöltő levendula és más egyéb fűszernövényeket illata miatt Hvar már 1868 óta ismert gyógyhely.
A sziget fontosabb települései a következők (mindegyik a sziget partvonalán található): Hvar városa, Stari Grad, Jelsa, Sućuraj és Vrboska. Egyéb tengerparti helyek: Milna, Sveta Nedilja, Ivan Dolac és Zavala. Nem a tengerparton lévő települések: Brusje, Grablje, Selca kod Starog Grada, Dol, Rudina, Vrbanj, Svirče, Vrisnik, Pitve, Humac, Poljica, Zastražišće, Gdinj, Bogomolje és Selca kod Bogomolja.
Hvar-sziget szeparált: Brač-tól a Hvar-csatorna választja el, Vis-szigettől a Vis-csatorna, Korčula szigetétől a Korčula-csatorna, a Peljesac-félszigettől pedig a Neretva-csatorna, míg a sziget keleti partfoka (Sućuraj) mindössze három tengeri mérföldre van a szárazföldtől (a Makarska Riviérán lévő Drveniktől). Hvar déli partvidékének nyugati részénél találhatók a Pakleni-szigetek (Pakleni Otoci), a középső részénél pedig a ŠČedro-sziget. A sziget középső részén egy hegygerinc nyúlik végig, melynek legmagasabb csúcsa a Sveti Nikola (Szent Miklós csúcs, 628 m), ettől északra egy nagy, termékeny föld terül el: a Velo Polje. A sziget északi partja, a nagy kiterjedésű Stari Grad-öböllel és számos kisebb öblöcskével, sokkal tagoltabb, mint a déli.
Hvar híres kellemes mediterrán éghajlatáról. A szigetre az enyhe tél, a meleg nyár és a napsütés órák nagy száma (évi 2718 óra) jellemző. A maximális hőmérséklet soha nem túl magas ahhoz, hogy az a mezőgazdaságot lehetetlenné tenné (a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 37°C volt, 1935-ben mérték). A levegő átlagos hőmérséklete a téli hónapokban 9,1°C (januárban 8,4°C, júliusban 24,8°C). Hó nagyon ritkán esik: januárban tíz éven belül három havas nap fordul elő, februárban egy.
A gazdaság alapja a turizmus, a halászat, a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés, az olajbogyó-termesztés, de legfőképp a rozmaring és a levendula-termesztés. Hvar-on három halfeldolgozó üzemel: Sućuraj, Vrboska és Hvar városokban. A főbb településeket a szigeten a D-116-os számú, Hvar - Sućuraj közötti regionális út köti össze. Kompjáratok: Sućuraj - Drvenik, Stari Grad - Split, Stari Grad - Ancona (Olaszország). Hajójáratok: Hvar - Split és Jelsa - Bol (Brač-sziget) - Split. További utazási információt itt talál.
Hvar már a történelem előtti időkben is lakott volt, majd később az illírek telepedtek itt le, akik az i.e. IV. században összeütközésbe kerültek a görög gyarmatosítókkal. Oglavak és Koščak közelében (a sziget keleti partfokán lévő Sućuraj közelében) volt az illír királynő, Teuta székhelye. A szigeten számos illír eredetű halomsír található. Hvar befogadta a görög telepeseket, és csak itt volt jón település (Pharos, ma Stari Grad). Hvar fontos szerepet játszott a római-illír konfliktusokban, amikor uralkodói (Demetrije Hvaranin) igyekezték megőrizni a függetlenséget. A római időkben Hvar elvesztette korábbi jelentőségét.
A VII. században Hvar a Horvát Fejedelemség (925-1102-ig Horvát Királyság) fennhatósága alá került. Az elkövetkező évszázadokban Hvar elismerte a horvát-magyar uralkodó felségjogát, majd a bosnyák Tvrtko király, a spliti Hrvoje főherceg, a Dubrovnik-i Köztársaság, Velence, Franciaország, Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia, majd végül - 1991-től - a Horvát Köztársaság szuverenitását.
A XVI. és a XVII. században Hvar a horvát irodalom egyik kiemelkedő központja volt (Petar Hektorović, Hanibal Lucić). A szigeten Hvar városa és más települések és falvak számos építészeti és kulturális emlékkel büszkélkedhetnek, amelyek a sziget kiemelkedő művészeti hagyományairól, a lakosság gazdasági jólétéről, valamint azokról a kapcsolatokról tanúskodnak, melyeket Hvar az elmúlt évszázadok során a kulturális központokkal fenntartott.
A barátságos emberek, a változatos, tagolt tengerpart, a sok szép és érintetlen strand és öböl, az érintetlen természet, a gazdag történelmi és kulturális örökség, a levendula, az olajfák és a bor illata mind azok közé az okok közé tartoznak, ami miatt Hvar minden évben egyre több turistát üdvözölhet.
Egészségügyi előnyei és természeti szépségei mellett Hvar városa kulturális örökségeiről is híres. Itt található Dalmácia legnagyobb főtere (területe 4500m2) számos, a várost uraló reneszánsz és barokk palotával, a VII. századból származó várfallal körülvéve.
Bár Hvar a számos sziget alkotta változatos déli horvát szigetvilág része, a sziget már régóta különleges elismerést vívott ki magának, és mind a természeti szépségei, mind pedig a kultúrája miatt megkülönböztető jelentőségű.
Már a kőkorszaktól fogva lakják kellemes klímája, kényelmes kikötői, a növénytermesztésre kiválóan alkalmas termőföldjei, valamint a sziget által nyújtott védelem és építési lehetőségek miatt.
Enyhe éghajlata, valamint a levegőt betöltő levendula és más egyéb fűszernövényeket illata miatt Hvar már 1868 óta ismert gyógyhely.
A sziget fontosabb települései a következők (mindegyik a sziget partvonalán található): Hvar városa, Stari Grad, Jelsa, Sućuraj és Vrboska. Egyéb tengerparti helyek: Milna, Sveta Nedilja, Ivan Dolac és Zavala. Nem a tengerparton lévő települések: Brusje, Grablje, Selca kod Starog Grada, Dol, Rudina, Vrbanj, Svirče, Vrisnik, Pitve, Humac, Poljica, Zastražišće, Gdinj, Bogomolje és Selca kod Bogomolja.
Hvar-sziget szeparált: Brač-tól a Hvar-csatorna választja el, Vis-szigettől a Vis-csatorna, Korčula szigetétől a Korčula-csatorna, a Peljesac-félszigettől pedig a Neretva-csatorna, míg a sziget keleti partfoka (Sućuraj) mindössze három tengeri mérföldre van a szárazföldtől (a Makarska Riviérán lévő Drveniktől). Hvar déli partvidékének nyugati részénél találhatók a Pakleni-szigetek (Pakleni Otoci), a középső részénél pedig a ŠČedro-sziget. A sziget középső részén egy hegygerinc nyúlik végig, melynek legmagasabb csúcsa a Sveti Nikola (Szent Miklós csúcs, 628 m), ettől északra egy nagy, termékeny föld terül el: a Velo Polje. A sziget északi partja, a nagy kiterjedésű Stari Grad-öböllel és számos kisebb öblöcskével, sokkal tagoltabb, mint a déli.
Hvar híres kellemes mediterrán éghajlatáról. A szigetre az enyhe tél, a meleg nyár és a napsütés órák nagy száma (évi 2718 óra) jellemző. A maximális hőmérséklet soha nem túl magas ahhoz, hogy az a mezőgazdaságot lehetetlenné tenné (a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 37°C volt, 1935-ben mérték). A levegő átlagos hőmérséklete a téli hónapokban 9,1°C (januárban 8,4°C, júliusban 24,8°C). Hó nagyon ritkán esik: januárban tíz éven belül három havas nap fordul elő, februárban egy.
A gazdaság alapja a turizmus, a halászat, a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés, az olajbogyó-termesztés, de legfőképp a rozmaring és a levendula-termesztés. Hvar-on három halfeldolgozó üzemel: Sućuraj, Vrboska és Hvar városokban. A főbb településeket a szigeten a D-116-os számú, Hvar - Sućuraj közötti regionális út köti össze. Kompjáratok: Sućuraj - Drvenik, Stari Grad - Split, Stari Grad - Ancona (Olaszország). Hajójáratok: Hvar - Split és Jelsa - Bol (Brač-sziget) - Split. További utazási információt itt talál.
Hvar már a történelem előtti időkben is lakott volt, majd később az illírek telepedtek itt le, akik az i.e. IV. században összeütközésbe kerültek a görög gyarmatosítókkal. Oglavak és Koščak közelében (a sziget keleti partfokán lévő Sućuraj közelében) volt az illír királynő, Teuta székhelye. A szigeten számos illír eredetű halomsír található. Hvar befogadta a görög telepeseket, és csak itt volt jón település (Pharos, ma Stari Grad). Hvar fontos szerepet játszott a római-illír konfliktusokban, amikor uralkodói (Demetrije Hvaranin) igyekezték megőrizni a függetlenséget. A római időkben Hvar elvesztette korábbi jelentőségét.
A VII. században Hvar a Horvát Fejedelemség (925-1102-ig Horvát Királyság) fennhatósága alá került. Az elkövetkező évszázadokban Hvar elismerte a horvát-magyar uralkodó felségjogát, majd a bosnyák Tvrtko király, a spliti Hrvoje főherceg, a Dubrovnik-i Köztársaság, Velence, Franciaország, Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia, majd végül - 1991-től - a Horvát Köztársaság szuverenitását.
A XVI. és a XVII. században Hvar a horvát irodalom egyik kiemelkedő központja volt (Petar Hektorović, Hanibal Lucić). A szigeten Hvar városa és más települések és falvak számos építészeti és kulturális emlékkel büszkélkedhetnek, amelyek a sziget kiemelkedő művészeti hagyományairól, a lakosság gazdasági jólétéről, valamint azokról a kapcsolatokról tanúskodnak, melyeket Hvar az elmúlt évszázadok során a kulturális központokkal fenntartott.
A barátságos emberek, a változatos, tagolt tengerpart, a sok szép és érintetlen strand és öböl, az érintetlen természet, a gazdag történelmi és kulturális örökség, a levendula, az olajfák és a bor illata mind azok közé az okok közé tartoznak, ami miatt Hvar minden évben egyre több turistát üdvözölhet.
Egészségügyi előnyei és természeti szépségei mellett Hvar városa kulturális örökségeiről is híres. Itt található Dalmácia legnagyobb főtere (területe 4500m2) számos, a várost uraló reneszánsz és barokk palotával, a VII. századból származó várfallal körülvéve.
